Főoldal     Startvonal

A tőzsdei kereskedés alapvető szabályai (12. rész)

12. Miután megállapítottunk egy stop-loss szintet, soha ne hagyjuk azt figyelmen kívül

Gyakori hiba, hogy ugyan a tranzakcióba való belépéskor megállapítottunk egy veszteségminimalizálási szintet, de amikor az árfolyam  eléri azt, akkor mégsem zárjuk le a pozíciót, nem adjuk el a részvényeket.

Mindenki nyerni akar a tőzsdén, veszteni nem jó dolog. Ráadásul az a csalóka tévhit nagyon általános, hogy amíg nem adjuk el a részvényt, addig nincs is igazi veszteség. Ez nem igaz, mindig az  aznapi részvényár az aktuális, érvényes, mi okból indulnánk ki a tegnapi vagy tegnapelőtti árból? Ezzel az erővel a 10 évvel ezelőtti árfolyamot is tekinthetjük, hiszen az is éppannyira történelem, mint az 1-2 nappal ezelőtti. Csak a ma a fontos, és sokkal inkább a holnap, mint a tegnap. Ha a stop-loss szintet érinti a részvény, akkor nyilván annak van oka. El kell adni a részvényt, különben még nagyobbat veszíthetünk.

Előfordul, hogy a részvény az eladás után megfordul és újból emelkedni kell, azaz a stop-loss eladás ilyenkor téves. Igen, de ez csak utólag derül ki. Téves, de nem hibás lépés a stop-loss aktiválása, mi több, ez az egyetlen helyes. A stop-loss néha tényleg minimumon való eladást jelenhet, de az esetek túlnyomó részében utólag örülhetünk, hogy eladtunk, mert a részvény folyamatosan esik tovább.

Ha pedig a részvény az eladás után mégiscsak visszafordul, és tovább emelkedik, akkor attól még vissza lehet venni, mert egyszer már eladtuk veszteségben. 

A stop-loss nagyon hasznos segítőtárs a mindennapi tőzsdézésben. Jól, de legfőképpen fegyelmezetten  alkalmazva nagyon sok kellemetlenségtől tarthat távol, és pontosan ez használatának legfőbb célja. 

Összes szabály: A tőzsdei kereskedés alapvető szabályai 

(Folytatása következik!)

Főoldal     Startvonal