Főoldal

A Dow Jones évszázada (2. rész)

A Dow Jones index a számok tükrében. Szubjektív séta 1901-től napjainkig,  miközben az index 41 pontról eljutott közel 12 ezerig.

“Beszélhet az ember szesztilalomról, Hemingwayről,  légkondicionálásról, zenéről, lovakról, bármiről, bizonyos, hogy a  végén a tőzsdénél kötünk ki, és ekkor kezd komollyá válni a beszélgetés.”
(John Brooks)

Kapcsolódó: A Dow Jones évszázada (1. rész)

1956. március 12-e: az index áttörte az 500 pontot! Amíg 5%-os erősödésre 25 évet kellett várni, addig most 25%-os növekedés zajlott le kevesebb mint 3 hónap alatt! ’56. október 23-án, amikor Magyarországon kitört a forradalom, az index 485 ponton állt. A 600 pontot 1959. február 20-án érte el. 1960. november 8-án választották meg elnöknek Kennedy-t, ekkor az index 602 ponton állt. 1961. május 17-én lépte át a 700 pontot. Kennedy meggyilkolásának hírére, ’63. november 22-én az index 3%-kal, 711 pontig esett. A pénteken történt tragédia után a következő kereskedési nap csak kedden volt, amikorra már a hírt már kiheverték a befektetők, ezt mutatja a 4,5%-os emelkedés. Két héttel a gyilkosság után az index már 762 ponton állt, 7%-kal magasabban.

1964. február 28-án sikerült ismét a duplázás: a Dow Jones elérte a 800 pontot! A duplázáshoz kilenc évre és három hónapra volt szükség.  Az az  érdekes, hogy 1966. augusztus 22-éig, tehát a következő két és fél éven át egyetlen egyszer sem zárt az index 800 pontnál alacsonyabban!

Érdemes megjegyezni, hogy a 50-es 60-as évektől az intézményi és egyéb hivatásos befektetők szerepe egyre markánsabbá vált. Ennek eredményeképpen (mivel egyszerre sokkal nagyobb részvénymennyiséggel tudtak "operálni") egyre gyorsabbá vált a részvényárak felpörgése és visszazuhanása. Ráadásul egyre gyorsabban, egyre több új vállalat került be a tőzsdére, és nagyon gyorsan nagyon nagy emelkedések történtek.A 60-as évek elején az új technológiákban (elektronika, űrkutatás) utazó cégek keltették fel  a befektetők figyelmét akár a hagyományosan jól teljesítő blue chipek ellenében is, és a legkisebb ilyen típusú cég részvénye is nagyon gyorsan irreális magassgokba emelkedett. Egy idő után pedig már a vállalatok valódi tevékenysége is háttérbe szorult, elég volt a részvény  szárnyalásához, ha a cég nevében hirdette a high technology-t. Erre az egyik legjobb példa a Music Guild nevű kizárólag lemezjátszók és hanglemezek értékesítésével foglalkozó cég, amelyik a tőzsdére való bevezetés előtt Space Tone-ra (űrtónus) változtatta meg a nevét. Részvényei néhány hét alatt 2 dollárról 14 dollárig emelkedtek. A Newsweek című magazin ekkortájt idézett egy brókert, aki a következőket mondta: ”A spekulánsok azt képzelik, hogy bárminek, amit vesznek másnapra megkétszereződik az árfolyama. És az az iszonyatos, hogy igazuk van.” Könnyű emelkedést hoztak a vállalat felvásárlások és összevonások is, mert így az  adott vállalatnak még csak növekedésre sem volt szüksége ahhoz, hogy a nyeresége nőjön. A kilencvenes évek végi Nasdaq felfutás kisértetiesen hasonlított erre...vajon tanultak belőle a befektetők?

1965. január 28.: Az index  elérte a 900 pontot, de az 1000 pontos álomhatárt csak 1972. november 14-én tudta átlépni, 1003.16 ponttal. Majdnem 8 év kellett tehát, hogy a szükséges 11%-os erősődést véghezvigye. Ennek legfőbb oka, hogy az előbb taglalt részvényvásárlási koncepciók rendre csődöt mondtak.  A jól csengő Electronics, Videotronics, Dutron, Astron, Transistron nevet tartalmazó részvények értékei a 60-as évek elején ugyan gyorsan megtízszereződhettek, de amikor előbb-utóbb kiderült, hogy mögötte nincs valóságos teljesítmény, nagyon gyorsan elértéktelenedtek. (Ismerős? Azért mert legutóbb internetrészvényeknek hívtuk őket, az élet megismétlődött: lejátszódott még egyszer ugyanaz az elmúlt néhány évben.) A nagy  vállalati összeolvadások idején pedig látszólag folyamatosan nőtt a vállalat eladási volumene és nyeresége, de ott is kiderült, hogy emögött egyáltalán nincs meg a kívánt növekedési ráta. Továbbá néhány nagymester egész egyszerűen átverte a Wall Street-et. Amikor a befektetők olyan vállalatokat kerestek, amelyek valami egyedi újdonsággal tudtak előállni, akkor egy-egy ötlet bedobása is felértékelhetett egy részvényt a végtelen magasságba. Az ilyen cégek aztán ideig-óráig fent tudtak maradni, de amikor végérvényesen kiderült, hogy az ötlet mögött nincs semmi, az árfolyamok a mélybe zuhantak. Nem volt ritka, hogy veszteséget termelő vállalatok részvényei szédítően növekedtek, mert az alapötlet annyira tartani tudta magát. Csak aztán amikor egy-egy ilyen cégnek csődeljárást kellett kezdeményeznie saját maga ellen, akkor a részvénytulajdonos meglepve vehette tudomásul, hogy egy 1968-ban 90 dollárt érő részvény 1970-re 20 centre csökkent.

1977. decemberéig az index 577 pontig süllyed. A vietnami háború  az  USA korlátlan hatalmába vetett hitet, a Watergate-botrány az elnökbe vetett bizalmat rendítette meg. A dollár meggyengült a többi valutához képest, ráadásul Japán és Németország (NSZK) mind veszélyesebb riválisnak számított a gazdaságban.

^{A 80-as évek}

1980-82 ben súlyos recesszió alakult ki az USA-ban. Ekkor emelkedett a prime rate (a leghitelképesebb ügyfeleknek felszámított kamatláb) a soha nem tapasztalt és elképzelhetetlen 20% fölé. Amikor a kamatlábak csökkentek, a gazdaság megélénkült, megkezdődött a fellendülés.

1982. november 24-én még mindig csak 1000 ponton állt az index. Az 1983-as esztendőbe 1060 ponttal lépett a Dow Jones, év végére azonban már 1258 ponton állt. Ez egy jó 25%-os esztendő. Az emelkedés elsődleges oka csúcstechnológiai részvények tömeges kibocsátásai. Ebben az időben a mikroelektronika és a biotechnika vitte a prímet. Ezek a részvények – kísértetiesen hasonlóan a 60-as évekhez – nagyon ígéretesnek tűntek. Hogy milyen óriási volt a kereslet, arra példa, hogy volt olyan részvény, amely szereplése első húsz percében megháromszorozta az árfolyamát. A magas árak egyben magas várakozásokat is jelentettek – és ez legtöbbször nem jött be. A Genex például a mesterséges édesítőszerek piacára kívánt betörni. Mindenét egy lapra tette fel – de rajtavesztett. Részvénye 20 dollárról 1 dollár alá  süllyedt. Ennek  eredményeképp 1984. december 31-én már nem búcsúztathatták az előző évhez hasonlóan kedvező számokkal az óévet a befektetők. A DJIA 1211.57-tel zárt, ez 3,58%-os csökkenés. A szomorú, hogy az évi csúcs már január legelején beállt 1286-on. Az 1985-ös esztendő azonban nagyon jó volt. December 31-én 1546 ponttal zárt a Dow Jones, ami az előző évinél 27,6%-os emelkedés. Szeptember 18-án pedig még csak 1300 pontnál járt az index. Három és fél hónapra ez 18%. 1986 szintén egy jó évnek bizonyult. Az utolsó kereskedési napon 1895-tel zárt az index (22%-os emelkedés), de néhány nappal korábban  már 1930 is volt.

Egyébként ‘86-ban sikerült az újabb duplázás. 1964. február 28-án érte el az index a 800 pontot, 1986. június 2-án pedig sikerült legyűrnie az 1600-at. A duplázáshoz ezúttal is nagyon sok, több mint 22 év kellett!

Az 1987-es esztendő  nagyon jól indult. Már január első napjaiban elérte a DJIA a 2000 pontot, és könnyedén vette a további akadályokat is. Augusztus 25-ére egészen  2722 pontig jutott, ami arra az évre vetítve 43%-os növekedés, mindössze nyolc hónap alatt. Az árak tehát egyre feljebbb és feljebb kúsztak, eddig elérhetetlennek tűnő magasságot értek el. Néhány pénzügyi vezető azonban ráeszmélt arra, hogy olyan részvényei vannak, amelyek kockázat/hozam  aránya elfogadhatatlan, ezért kezdtek megszabadulni ezektől a részvényektől. Ez viszont elindította az árak lassú lemorzsolódását. Ugyanakkor a kamatlábak növekedni kezdtek, ezért sok befektető elkezdte eladogatni részvényeit és helyettük kötvényeket vásárolt. Ráadásul a jegybank elkezdte emelni a prime rate-t.  Először ’87 áprilisában, majd májusban, utána  szeptemberben és végül október elején. Így a kamat 7,5%-ról 9,25%-ra nőtt. Mindez avval együtt, hogy a jegybank szeptemberben növelte a kamatlábat is, mindenkit kijózanított a tőkepiacon.

Október 7-e szerda volt, az index 2551-en zárt. Péntekre már  3%-kal alacsonyabb értéket képviselt, a következő hét péntekén pedig már csak 2246 pontot ért. Ez 12%-os csökkenést jelent. Ekkor már lehetett tudni, hogy baj van. És 1987. október 19-én, a nevezetes “Fekete Hétfőn”,a hét első munkanapján a DJIA levetette magát a magasból:  az index egyetlen nap 23%-ot esett, 1738,74 ponton fejezte be a kereskedést. Október 26-án aztán további 8%-ot esett. Az 1987-es esztendőt végül 1938 ponton zárta, ami az előző évihez viszonyítva 2%-os növekedést jelent.

 2.táblázat: Év végi zárás New York-ban

1989. május 19-én  érte el az index először a 2500  pontot, és 1990. június 12-én lépte át a  3000 pontot. Az újabb duplázásra 1992. január 3-án került sor, a Dow Jones elérte a 3200 pontot. A duplázáshoz ezúttal csak öt és fél év kellett. A 4000 pontot többször is súrolta, de csak 1995. február 15-én érte el. Az 5000 pontot még ugyanazév november 16-án elérte, így  az 1995-ös év lett az utóbbi 10 év legjobb éve (33%-os növekedés).

A 6000 pontot ’96. október 4-én lépte át az index, az újabb duplázásra pedig 1996. november 15-én került sor, az index túlszárnyalta a 6400 pontot! Ez alkalommal már kevesebb mint öt évre volt csak szükség a duplázáshoz. A következő duplázás célpontja a 12800 pont. Vajon mikor éri el az index ezt az értéket? Nem elképzelhetetlen, hogy megint rövidebb idő fog eltelni egy duplázásig, mint amennyire a megelőzőnek volt szüksége.  Ehhez arra van szükség, hogy a 12800 pontot 2001. november 15-e előtt érje el. Az évvégi 10788 ponttal az út 68%-át már megtette az index 73 hónap alatt.

Jó tőzsdézést!

Korpa Bálint

2001.01.30.

Forrás: internet; Burton G. Malkiel: Bolyongás a Wall Streeten (Nemzetközi Bankárképző Központ, 1992)

Főoldal