Főoldal 

Venni és ülni rajta – ez már túlhaladott? (1. rész)

A mai nehéz tőkepiaci helyzetben egyre kevésbé tud profitot termelni az évtizedeken át jolly jokernek tekintett "venni és ülni rajta" stratégia, szemben az egyre inkább teret hódító rövidtávú befektetési, kereskedési technikákkal. Utóbbiak az ilyen szituációkban is nyereségesen működtethetők. A két alapvető befektetői megközelítés összehasonlítására tesz kísérletet az írás.  

A média gazdasági műsoraiban általánosan előforduló kérdés, ha tőzsdéről esik szó, hogy akkor most mit is kéne vásárolni? A válaszoló szakemberek mondanak egy részvénynevet, majd megokolják, hogy miért is ajánlják az adott részvényt. Alátámaszthatják fundamentális és technikai indokokkal, lehetséges piaci szereplők feltűnésével vagy valamifajta spekulációval. Aztán a műsor véget ér, mindenki elmegy a dolgára, csak mi maradunk ott a képernyő előtt kétségek között: Akkor most mit is kéne tenni? Ez főleg akkor lehet kínos, ha a képernyőről már ismert bróker azt mondja egy részvényről, hogy ezt most érdemesebb inkább eladni, pedig két hónappal azelőtt pont az ő tanácsa miatt vásároltuk meg…hát, igen, a jelenleginél lényegesen magasabb áron. De ha “szerencsénk van”, akkor mielőtt elbúcsúzik, a szakember megnyugtat minket: “Aki hosszútávon gondolkozik, annak persze a részvény jó befektetés.” Köszönjük, ettől feldobódtunk.

A legutóbbi időkig a “hosszútávú befektetés” kifejezés volt a tőzsde jolly jokere. Természetes, hogy a médiában sokszor előkerül a kifejezés, az igazán komoly szakemberek nem is adnak soha rövidtávú tippeket – még a végén nem jön be. A hosszútávú tanács pedig azért jó, mert előbb-utóbb csak beigazolódik, vagy ha netán mégsem, akkor pedig előbb-utóbb elfelejtődik, hogy most pontosan ki, mit tanácsolt. Természetes az is, hogy komoly befektetési alapok, nyugdíjpénztárak, intézményi befektetők nem rövid távban gondolkoznak. Akkora pénzeket forgatnak meg, hogy a rövidtávú gondolkodás részükről nem lenne feltétlenü kifizetődő. De mi, kisbefektetők,  teljes szabadságot élvezünk: azt csinálunk, amit akarunk, nem kötnek szabályok és korlátok. Mégis úgy látszik, hogy a hosszútávú befektetési formának sokkal nagyobb hagyománya és elismertsége van, mint a pénzt gyorsan forgató befektetői magatartásnak. Mi több, a helyzet ennél drámaibb, mert a daytradereket, és a “remegő kezűeknek” csúfolt gyorsan reagáló kis- és középbefektetőket egyenesen az a vád éri, hogy ők az egyik felelősei a kialakult medvepiacnak. “A remegőkezűek és azok az ádáz daytraderek nyomják le a piacot” – hallható több helyről is, nohan nyilvánvaló, hogy nem ők irányítják a folyamatokat.

Mindettől függetlenül az igaz, hogy a piaci árak esése senkit nem hagyott érintetlenül. Azonban könnyen belátható, hogy pont a vegyél-és-ülj rajta típusú befektetőkön hagyta leginkább nyomát az elmúlt év.  Azok a hosszútávú kereskedési stratégiákra épített portfóliók, amik egy évvel ezelőtt még legyőzhetetlennek tűntek, most jelentős mértékű veszteséget mutatnak. Függetlenül attól, hogy ezek a magunk ötletei alapján kialakított részvénycsomagok vagy professzionális befektetési alapok portfóliói voltak, az emberek pénzt vesztettek rajta, méghozzá nem is keveset. De ami az igazán kellemetlen az egészben, az az, hogy komoly mértékű nyereséges pozíciók fordultak jelentős vesztségbe. Ha meg akarunk győződni a fájdalom mértékéről (már persze csak ha olyan szerencsések vagyunk, hogy minket nem érintett közvetlenül is), akkor csak bele kell olvasnunk néhány internetes tőzsdei fórum elmúlt néhány havi termésébe, és látható, hogy a hosszútávú pozíciókat tartókat mennyire sokkolták és elkeserítették a tőkepiaci események, még úgy is, hogy néhány figyelmeztetés azért történt az eljövő rossz napokra.

Az járt a lejobban, aki egyszerre volt befektető is és kereskedő is (azaz tréder). De még jobban járt, ha csak tréder volt. A tréder csak rövid ideig tartja pozícióját, a veszteséges üzleteket gyorsan lezárja, így kerülve el a komolyabb, fájdalmasabb veszteségeket. A megváltozott piaci körülmények között majdnemhogy gazdasági öngyilkosság volt tartani egy olyan portfóliót, ahol mindösszesen abban lehet reménykedni, hogy talán feljebb megy az ár. Ennél összetettebb feladatot, nagyobb aktivitást, nagyobb tőzsdei szerepvállalást igényelt az elmúlt fél-egy év annak, aki meg akarta magát kímélni a kellemetlenségektől.

(Folytatása következik!)

I-Valentino

2001.01.25. 

Főoldal